Trecca

Rohammá szaladva mentünk, mert aztán volt még színház, szóval egyenesen az első fogásokra. Két klasszikus: carbonara és amatriciana. Hát, rendben van.

Ragaszkodtam hozzá, hogy kipróbáljam, mert mindenki azt mondja, hogy ez az egyik legromai hely Rómában. Az oldalról lehet foglalni, de mi jól időzítettünk, 20 órakor érkeztünk és ketten könnyen ültetett le bennünket egy garson.

Kezdjük a carbonarával, amelytől őszintén több vártam. Túl sós. A guanciale olyan sovány volt, hogy amikor megebbed, gyakorlatilag tiszta só az ízlelőbimbóidban. És nem minden volt jó, néhány darab már-már rancidnak ízlett. A ropogósság? Hát, találomra. Néhány darab igen, mások nem. A tojáskrém pedig túl sűrű volt, szinte pépszerű. Szóval messze állott attól a carbonarától, amit egy ilyen helytől várnál.

Az amatriciana jobban sikerült, de itt is volt probléma. A paradicsom jó, szép ízvilág. Csak azt a guanciale-t ritkán láttam, a pecorino-t sem olyan sok, és a adag meg nem volt olyan bőkezű az árhoz képest.

A römiai szolgáltatás, az rendben volt. Csak túl nagy volt a közömbösség az én ízlésem szerint. Oké a félig-meddig nonchalán stílus, de itt egyszerűen nem voltak elég figyelmesek.

Kár volt sietni, mert a menü sok érdekes ételt kínált. Lehet, hogy a többi fogás jobb, és megmentette volna az estét. Egyelőre azonban, ha erre a két első fogásra alapozok, amely a lényeg, csalódott vagyok. 17 euró fejenként csak egy első fogásért, és még az sem volt méltó a helyre.