Trattoria Etruria 39

Másodszor a Trattoria Etruria 39-ben, és el kell mondanom, megerősíti magát.

Kezdjük a supplìvel, amely itt komoly dolog. Ropogós panír, az a fajta ropogósság, amely hangot ad ki, amikor megharapod. Kiváló töltés, a bors úgy érződik, ahogy kell. De figyelj: az amatriciana úgy készül, ahogy szabad, szóval ne számíts arra, hogy a szósz folyik. A feleségem több zsírra vágyott, de így készül.

Carbonara és gricia, az adagok túlzottak. Tényleg sok. Csak a guanciale... nos, itt bukik meg. Nagy darabokra vágják és nem teszik ropogóssá. Nulla ropogósság. Jó minőségű, ízletes, de néha puha, néha kemény, ha csak a sovány részbe harapod. Szóval változó.

A carbonara illatos krémet tartalmazott, érzeni lehetett a borsot, ami mindig pont a javára. De annyi puha guancialé mellett azt mondom, hogy 6,5-re értékelem. Túl sok nem ropogós dolog.

A griciát viszont a feleségem nagyon megszerette. Krémes volt a guanciale zsírja és a pecorino miatt, semmi furcsa dolgok, sem tejszín vagy más efféle. A házi készítésű széles szalagmetélesztett olyan érdes volt, hogy megtartotta a zöldséget. Itt is ugyanez a guanciale nem ropogós probléma, de összességében nagyon jó.

21 euró fejenként supplìvel és bőséges első fogással minden stimmel. A guanciale az egyetlen hamis hang, ha ropogóssá tennék, az egy másik bolygó lenne.

Visszamegyünk? Már visszatértünk.