Trattoria Da Danilo

Ide kerültem, mert átmentem a Piazza Vittorio mellett, és azt mondták nekem: "Menj Danilóhoz, ez biztos dolog". Történelmi hely, klasszikus római hangulat, semmi cirkalmas cukorka.

Kezdjük a cacio e pepével, ami a legjobban meggyőzött. Közvetlenül a pecorino formában keverik, ami már önmagában csoda. Az eredmény? Fantasztikus. Pontosan krémös, ízletes anélkül, hogy túltolná volna. Őszintén, Róma legjobb cacio e pepéi között van, és sokat próbáltam már.

A carbonara viszont egy kicsit csalódás volt. A krém túl sokat tartalmazott pecorinóból, így sűrű lett és néhol szinte morzsás. A guanciale pedig, ami ropogósnak kellene lennie, túl puha volt. Jó, de a cacio e pepe után valami jobbat vártam.

Az amatricianás fasírjannyák a nevükön alapuló ígéretet nem váltják be, végül csak fasírtgyöngyök szósszal, egy guanciale darab rá fújva. Jól lehet enni őket, de semmi nagy dolog.

Az tiramisu jó, a jó római tiramisu-k átlagán van. Semmi szenzáció, de megfelelő zárásnak.

31 euró személyenként nem kevés, de Róma központjáról van szó, egy olyan helyen, amely tudja, mit csinál. A cacio e pepe egyedül megér egy látogatást. Talán legközelebb azt veszem és egy másik első fogást, nem carbonarát.