Rosina Cucina di Casa

Farnese kerület, Trastevere felé. Szinte véletlenül csöppentünk be, asztaloska kívül, csodálatos esti levegő. Rosina Cucina di Casa — már a név is elmondja az egészet, vagy legalábbis megpróbálja.

Kezdjük a tökvirágokkal, mert ott történt az, amit legtöbbet vitattam meg magamban. Tizenkét euró három darabért. Négy euró virágonként. Picik még. Csakhogy igazán jók voltak, jól elkészítve, és végül abbahagytam a számolgatást. De az adag egy picit szűkös, ha őszinték vagyunk.

A carbonara spagettoniával érkezett, selymes, tojás és pecorino-gazdag. Jó volt. Csak a tészta egy perccel túl voltak főzve — érezni lehet, ez minden. És a guanciale: a szájban vagy gumis vagy kemény volt, sosem ropogós. Kár, mert az íz ott volt.

Az amatriciana egy kicsit édes utóízt hagyott maga után, amit nem tudtam levezetni. Kevés pecorino, puha guanciale. Kellemetes, de nem az, amire számítasz.

Ah, a tiramisù. Egy olyan Bormioli tálcikán hozzák, amilyen az '80-as évekből való kávézókban lehet látni — nem tudom, esztétikai választás vagy szokás-e. Mindenesetre jó volt, átlagos, semmi különös.

A kiszolgálás viszont pacal. Kedves srácok, figyelmesek, jól érzed magad. És huszonhat euró fejenként az egészért, nos, elfogadható.

Visszamegyünk? Igen.