Lo ScopettaroRóma

Hallottam már dicséreteket a carbonáráról és az amatricianáról? Igen, én is. Így végül a Lo Scopetteróban kötöttünk ki, Testaccióban, a Tiberis partján, május vége felé, négyen. Szerencsénkre foglaltunk, mert a hely csak három szobácskából áll bent, meg néhány asztallal kívül — mi kívül ültünk, "oda dobva" a megfelelő leírás.

Az előételek megtették a dolgukat. A trippa a cserépedényben jó volt, a melanzana alla parmigiana is, csak hogy tizenkét euró egy apró adagért már egy kicsit megrángatja az ember száját. Bruschetta és valami más, szóval semmi negatív megjegyzésvalót.

Az első ételekről. A carbonára — amelynek miatt voltak toplistán — visszautasítva minden fellebbezés nélkül. Sült tojás, íztelen tészta, a pecorino szinte észrevehetetlen. A guanciale mentette meg, félig ropogós és jó minőségű, de egyedül nem bírja el a tányért. A mezzo maniche oxtail mártásban: húst kerestél, szószt találtál. Elfogadható, semmi extra. A gricia tonnarellóval viszont működött: a jó guanciale, a pecorino jelen volt, a tál koncepciója helyes. Mindegyiknél jobb volt az amatriciana az összetört szárított paradicsomokkal — látszódtak a darabok — és a guanciale kitartott. A szinte minden terjedelmére kiterjedő probléma: túl sok tészta az önmagára maradó szósztól. Csak a tányér alján találod meg végül.

A tiramisu — a klasszikus tégla a savoiardikal, a kávé jól érződik — késő érkezett és már meleg volt. Azéjszaka hőmérsékletében nem segített.

Huszonhárom euró személyenként még belefért volna, de az elvárások magasabbak voltak, és az eredmény nem érte el őket. Valószínűleg nem visszunk oda.