La Villetta dal 1940

A Villettához 1940 óta járunk, a Piramide közelében, vonzódva ehhez a cofana történethez. Lényegében egy gigantikus tepsiben szolgálják fel az első fogást, minimum két ember adagja. A hely nagyon megtelt, mindenütt híres emberek fotói függnek, de ha jobban megnézed, azt veszed észre, hogy a kenyérsacok már használtnak tűnnek, a székek kopottak. Szóval az megvan az külső, de a lényeg hiányzik.

A előételek drágák és csalódottak. Hat euró a középszerű cukkinivirágokért. A négy eurós supplìk összeomlanának, de a panírozás olyan vastag, hogy minden ízből kivonja, és a mozzarella egyértelműen fagyasztottból megy egyenesen a sütőolajba. Rossz.

Az első fogások az erős rész, csak nem. Amatriciana pici tésztával, már magában a tésztaválasztás rossz, túl vastag, ráadásul talán kicsit túlsütött. Bőven van guanciale, karcsalétként vágva, mint a szalonna, ropogós, de semmi extra. Egy Instagram-nak készült tányér, nem arra, hogy megegyük, csak a szósz menti meg valamit.

A carbonara még rosszabb. Félmakarni al dente jó, de teljesen széthullott, a tojás és a pecorino szinte hiányzik. Lényegében száraz tészta guancialevagy tetején. És mindig ez az abszurd mennyiség.

A tiramiszut egy mokában hozzák el, kilenc euró. Látványos, osztod a dolgokat fent és lent, de az espresso sehol. Szép nézni, aztán semmi.

Ketten 63 eurót költöttünk. Túl sok ehhez képest. Turista hely, akik fotóra vágynak, nem akik jól szeretnének enni. Teljes túlértékelés.