La Ciambella Bar-à-Vin

Vasárnap a történelmi városrészben, a Pantheon közelében. A Ciambella egy csendes sikátorban található, és belépve azt érzed, mintha egy marokkói riádban lennél. Óriási mennyezetek, távolságtartó asztalok, csak fa és minimalista dizájn. Halkan szóló jazz fusion, kevés ember, relaxáló hangulat. Ez egy Michelin-csillagos étterem, szóval már előre tudod, hogy sokat fogsz költeni.

Elsősorban a carbonarát akartuk kipróbálni, amely bizonyos top listákon szerepel, mint Róma legjobb carbónái. Spoiler: meh.

De először az előételek. Oxtail vaccinara módra, sellerymájonezes kenyérben: jó volt, de inkább street food, ezért nem volt evőeszköz. Az őrült baccalà-val és limevel készült maritozzo viszont egyszerűen brutál. Krémes baccalà, mint egy felhő, puha-puha maritozzo. Ez az!

Majd érkeznek a római első fogások, és itt... hát. A carbonara technikailag jól van elkészítve, csak a guanciale olyan vékony petál formájú. Az ötlet azt hiszem a sapka erő elég aroma biztosítása volna anélkül, hogy durvább lenne, de amint az tojáshoz ér, elsorvad. Nulla ropogósság. A tojáskrém pedig szárazabbra tendált, nem olyan sima, mint kellene.

Az amatriciana még rosszabb. Sűrű szósz túl főtt paradicsommal, ami keserűre és édessé vált, semmi frissesség az elmálló paradicsomból. A guanciale továbbra is pétal alakú, elmerül a szószban, főtt marhahússá válik. Teljesen hiányzik a ropogós kontraszt. Kevés a pecorino, a fekete bors szinte észrevehetetlen. Kedves részlet: egy mini bagellel hozzák a szósz felkaparásához.

Az édesség, egy mini rántott krapfen mascarpone-val és kávé gélével. Jó volt, de az összeállítás nem igazán meggyőző.

55 euro fejenként. Kenyér 5 euro, de meleg és finom. Michelin-stílusú túlárazás. Ha római módra akarsz enni, másik helyre menj. Ha újraértelmezésre... no, ezek az ételek nem adták meg nekem azt az "úi" hatást, amire számítasz.