Il Maritozzaro

Vasárnap reggel, reggeli a Maritozzaróban, Trasteverében. A parkolás egy rémálom, előre szólok.

A hely egy igazi régi stílusú bar, hetvenes évek, semmi különös esztétikailag. Szűk helyen belül, dobozok szét-szét, kis asztalok az utcán. Szóval, ne vidd oda a csajt az első randevúhoz. De jó, nem az enteriőrért jöttünk.

A maritozzo bomba. Ezt rögtön el kell mondani. Az tészta olyan puha, amennyire kell, tökéletes sütés, érzik, hogy igazi római péksütemény. Két és fél euró a nagyért, őszinte ár. A tejszín friss, jó, csak talán lehetett volna egy kicsit több. De összességében művészi munka, igaza van annak, aki Roma legjobbjái közé sorolja.

Próbáltunk egy pan gocciole-t is. Na, azt hagyjuk. Száraz, olyan szaga van, mintha már egy ideje ott volna, típusan ipari. Valószínűleg nem sok van belőle eladva, látszik.

A kávé rendben van, nem égett, mint gyakran előfordul Romában, de semmi különös.

A pincérek igazi rómaiakból való, az a durva szimpátia, ami, ha nem vagy hozzászokva, talán meglep, de kedvesek.

Visszamész? Ha egy igazi mariotozzot akarsz, igen, megéri az út. A többiért meg meh. Három euró fejent a reggelire, rendben van.