Ai Balestrari - Campo dei Fiori

Délután az ébédidőben mentem be a Balestraríba, előzetes foglalás nélkül. Tipikus római tratória, pár lépésnyire a Campo dei Fioritól, vannak turisták persze, de nem túlzottan. Meleg hangulat, kültéri asztalok és három kis szoba belül. Az a baj, hogy az asztalok alacsonyak, nagyon alacsonyak. Én 1,85 és a térdem beszorult szoros helyen.

Első a gond: az amatriciana szánalmas volt. A paradicsom túl híg, a guanciale nagy darabokra vágva, teljesen puha, mert megfőzték benne, és a tészta sem volt valami kemény. Meg, szinte semmi pecorino, ami ehhez a híg paradicsomhoz kellett volna. De halljunk meg őszintének lenni, az íz ott volt. Egy megnyújtott hatos.

A carbonara viszont fantasztikus. Spagetti, nem az első választásom, de megáll a helyén. Jó krém, ropogós guanciale rudak, megfelelő mennyiségű bors, nem túl sok. Egyetlen apróbb probléma: egy kicsit híg, én kompaktabbat szeretek. De 435 gramm van a tányéron, nem viccelnek. Bőségesen hetes.

Előtte azonban supplìt és cukkini virágot ettünk. Házilag készítve, nem fagyasztott cucc, ízletes. Az a baj, hogy a sütés lehetett volna ropogósabb.

A kiszolgálás fiatal és kedves, egy kicsit csibészkedő, mint minden tisztességes római tratóriában.

12 euró fejenként. A Campo dei Fiorinál megállja a helyét, sőt. A carbonara megéri az árát, az amatriciana kevésbé. Szóval ha visszamegyek, két carbonarát rendelek és kész.