Trattoria Enza Famiglia

Ideértünk ide a Louvre után, egy apró kis helyre a Les Halles közelében. Az ügyfelek fele elvitelre rendelt, már ott lehetett érzékelni a hangulat.

Oké, kezdjük a carbonarával. A táblán írva volt "tejszín nélkül", és én oké, már ez is jobb a párizsi átlagnál. De szerintem azért volt benne egy kis tejszín. Nem francia drámaszintű, de érezte magát. Az igazi gond csak az volt: fokhagyma. És póréhagyma. Vagy metélőhagyma, nem tudom, de minden egészen át volt járva vele. De mi értelme ennek? Legalább a guanciale guanciale volt, nem az a lardon, amit általában belekevernek, ez jó volt.

A cacio e pepe még rosszabb volt. Gyakorlatilag tészta fiatal sajtreszelékkel szórva meg. A borsnak még az árnyéka sem volt. Semmi. Hogy hívod cacio e pepenek, ha nincs benne a bors?

Az egyetlen, ami megmenekült, az a norma volt, az rendben volt. Hiányzott a fölött a sózott ricotta, de legalább valami ízű volt.

Hallod, tudom, hogy Párizsban vagyunk és az olasz konyha itt olyan, amilyen. De pont ezért, ha megnyitsz egy helyet és írva van rá "carbonara tejszín nélkül", akkor azt várod el, hogy a napi adagokat legalább úgy készítsd el, ahogy kell. 30 euró személyenként ezekért a dolgokért... nahát.

Visszamegyünk? Nem.