Osteria del Sesto

Születésnap Párizsban, végül az Osteria del Sestóba kötöttünk ki. Ostiai római tulajdonosok, szimpatikusak, még focacciát is hoznak a szomszédos pizzériából, ami döbbenetes.

Kezdjük a legjobbikkal: a profiterol. Tökéletes. De hát ezt a franciák már születésükkor tudják.

Az aragostartár avokádóval tetszett, finom volt. Aztán megérkeztek a tészták és akkor... na, úgy.

A legnagyobb gond a guanciale. Ugyanaz minden ételnél: vékony szalagok, sok ugyan, de sem ropogós, sem puha. Egy olyan köztes út, ami nem működik. Amikor Rómában sült rizst vagy amatricianát eszel, a guancialének azt a ropogósságot kell adnia. Itt nem.

A carbonara szárazságra festett. Kevés krém, kevés pecorino, kevés tojás, nulla bors. Tulajdonképpen guanciale és tészta. Az egyébként használt tészta, egy vastag fél cső, az al dente-n túl volt főzve. Párizs számára talán 8, de Róma számára elégtelen.

Az amatriciana apróra zúzott paradicsommal, nem passatával. Különös választás. De savanyúak voltak, az egész savanykásra és zörösre sikerült. Engem viszont tetszett, volt valami értelme, de technikailag itt is maradunk.

A gricia a legrosszabb: lényegében egy cacio e pepe guancialeval tetejezve. A pecorino krémet nem is lehetett érezni.

Párizsi árak: carbonara 20 euró, más tésztaételek akár 26. Párizs számára oké, azért, amit kapsz, meh.

Szóval ha Párizsban vagy és szeretnél egy tányér olasz tésztát, menj nyugodtan, de ne számíts Rómára.