Agrodolce London

Londonban voltam munkára, és pár ember azt javasolta, hogy keressem fel az Agrodolce-t a Fitzroviaban, mondván, hogy ott kapok igazi carbonarát. Nem feltétlenül római szigorral, mondták, de rendes olasz konyhát. Nos, elmentem.

Kezdtem a supplì-vel. Hiba volt. Londonban úgy tűnik, hogy a szokás az, hogy két darabot tesznek az apró tányérra — csak ez is megvettem az egész dolgot — és biztos, hogy az én gyanúm megalapozott volt. A sütés szép volt, ropogós, az oké. De belül? Rizs szinte semmi körítéssel, sajtnyomok, de semmi nyúlósság, semmi fonal. A supplì-ket egyértelműen buktatták.

A carbonara volt az oka, hogy ott voltam. Nos, hát: nem volt krém, hanem leves volt. Tojás és pecorino nagyon folyékony, a tészta úszott ahelyett, hogy burkolózna benne. Kár, mert a mezze maniche al dente volt, az volt a jó rész. A guanciale gyufaszálakra vágva, sovány, nem ropogós, egy kicsit kemény volt a rágáshoz. Rómában ez egy ér 4,5 lenne. Londonban, ahol az átlagos szint olyan, amilyen, mondjuk egy húzott 6 — az összhatás nem volt rossz.

Ah, egy dolog: kártyával fizettem, csak az előszámlát hozták. Igazi számlát, semmit. Nem tudom, hogy magával hozta-e szokásként Olaszországból.

Az árak londoni szinten vannak: 18 font a carbonara, 7 a két supplì. A menüben volt még amatriciana, gricia, cacio e pepe, saltimbocca is.

Londonton belül lehet értelme ide járni. Róma szempontjából nem.