Ci Tua Osteria Romana

Portobello zóna, novemberi este. A Citua Osteria Romanaba foglaltam főleg azért, hogy kíváncsian megtaláljam a római dolgokat Londonban, mint másért.

Szép este volt, ezt be kell vallani. Órákig beszélgettünk a hely srácaival, zene, különbségek Olaszország és az UK között, a klasszikus téma. Relaxált légkör.

Aztán megérkezett az étel és ott bonyolódtak meg a dolgok.

Supplì: hát. Óriási pénzbe kerül, de nagyon kiadós darabokat adsz. Gond: nem ropogósak. És az íz egy kicsit anonimusz, határozatlan. A mozzarella húz, oké, de egy supplì az nélkül, hogy kívül olyan roppanós kéreg lenne... szóval. Az ötös és a hatos között, mondjuk.

Karbonára. Spagettivel rendeltem Gragnanóból, választhattál volna tonnarellót is. A tészta al dente, ez tökéletes. Selymes krém, jó. Csak hogy a bors gyakorlatilag nem volt ott. És a guanciale... nos, az egyenesen egy félig katasztrófa volt. Túl vékonyra vágva, csíkosra mint bacon, és főleg megperzselődött. Túl hosszú sütés, lehetett érezni.

Olaszországban hatost adnék, talán hatot és félét a nagylelkűségért. Mivel Londonban vagyunk, a szavazat egy kicsit magasabb a helyi normák szerint, de a guanciale hibája súlyos marad. Túl súlyos egy olyan étteremhez, amely "romana" nevet visel.

40 font egyedül, nem éppen olcsó. De a hangulat számít, a csevegés is. Ha a tökéletes karbonárát keresed, hagyd abba. Ha szép estét szeretnél olasz arcokkal, meglehet.